A váltó egy forgalomképes értékpapír, amely adásvételből származó adósságkövetelést testesít meg. Mivel forgalomképes, így fizetési eszközként használható. A váltó egységes nemzetközi szabályozását az 1930. évi Genfi Egyezmény rögzíti. A váltójog többek között definiálja, hogy alapesetben milyen kötelező kellékeket szükséges az értékpapíron feltüntetni ahhoz, hogy az okiratnak minősüljön. Két fajtáját lehet megkülönböztetni; az egyik típus, az idegen váltó fizetésre szólít fel; a másik, a saját váltó viszont fizetési ígéretet tartalmaz. Amennyiben váltó vesz részt az üzleti tranzakcióban, exportőrként érdemes megállapodni a külföldi vevővel, hogy a váltó elfogadója önmaga helyett a vevő bankja legyen, így külső szereplő nélkül is csökkenthető az ügyfélkockázat.