Az országkockázat megjelöli a külgazdasági kapcsolatokban – így pl. az exportban vagy a hitelintézetek pénzügyi tevékenységében – lévő speciális kockázati tényezőket, amelyek sohasem egy konkrét hitelfelvevőhöz, hanem az adott ország politikai-gazdasági helyzetéhez kapcsolódnak. Ezek a kockázatok a külföldi szerződő felekkel szembeni követelések behajtásában, a tőkebefektetések elvesztésében, illetve az elvárt nyereség esetleges elmaradásában jelentkeznek. Az országkockázat megjelenési formája az egyes szerződésekben az úgynevezett országkockázati felár. Az országkockázat lehet eredeti (ebben az esetben az állam a közvetlen hiteladós) és származékos (derivált) – ez utóbbi esetben az állam területén lévő jogalanyok hiteladósságáról beszélünk. A kettő közötti különbség lényeges, ugyanis e két fogalom között negatív korreláció áll fenn. Az országkockázati elemzés egy meghatározott államon belüli pénzberuházás kockázatának elemzése, amelynek része az ország besorolása (rating: egy adott skálán lévő hely megállapítása). Ezt a tevékenységet nemzetközi rating-ügynökségek (mint például a Fitch Ratings, a Moody’s vagy a Standard & Poor’s), nemzetközi hitelintézetek vagy exporthitel-biztosítók végzik. Ilyen elemzéseket az EXIM is készít: jelenleg 174 ország esetében állapít meg országkockázati besorolást – több száz kvalitatív és kvantitatív gazdasági mutató alapján, amelyek lefedik a politikai, biztonsági, üzleti környezeti, gazdasági, kereskedelmi, finanszírozási és fizetési kockázatokat. Az EXIM kockázati besorolása 1-től 7-ig terjed, ahol a skálán szereplő 1-essel a legalacsonyabb kockázattal rendelkező országok rendelkeznek.